Minden emberi együttműködés alapja “az elvárt tisztesség követelménye”

Laczkó Péter huszadik vezetői törvénye

Tisztességtelen azt jelenti, hazugságra, megtévesztésre vagy félrevezetésre hajlamos. Tisztességes pedig azt, hogy őszinte, egyenes és becsületes. A sors gyakran tesz próbára minket és megméri jellemünk erejét. És bizony ebben sem vagyunk egyformák. Az életben gyakran érünk olyan útelágazásokhoz, amelyek a tisztesség irányába, vagy netán a tisztességtelenség felé vezetnek. Sokszor a tisztességes út látszik nehezebbnek, a tisztességtelen pedig valahogy könnyebbnek és egyszerűbbnek. 

Amikor döntenünk kell, az első gondolatunk mindig tisztességes. A második és a sokadik többnyire a tisztességtelenség irányába visz. Legbelül kapásból tudjuk a helyes utat. Ennek ellenére néha mégis a többi gondolatra hallgatunk. Mégsem az elsőt választjuk. Ennek persze később kamatostul megadjuk az árát. Azonban ahhoz, hogy vezetőként és a magánéletünkben is megköveteljük bárki tisztességét, előbb önmagunknak kell tisztességessé válnunk. 

Mégis milyen alapon várhatjuk el bárki a tisztességét, ha mi magunk nem vagyunk azok? Az elvárt tisztesség követelményét először is önmagunk tisztességével teremtjük meg! Mert minden emberi együttműködés alapja az elvárt tisztesség követelménye! Ezért ha egy csoport nem rendelkezik elegendő számú tisztességes munkatárssal, semmi esélye sem lesz arra, hogy magas életszínvonalat teremtsen önmaga és a környezete számára. Az értékes maroknyi tisztességet feloldja a nagyobb tömegű, fertőző tisztességtelenség. Így mindenféleképpen veszíteni fognak. És általában nem is értik, hogy miért veszítettek.

Továbbá, egy csoport tisztességének mértékét mindig a vezető tisztességi szintje határozza meg. És éppen emiatt, egyetlen csoport sem lesz  tisztességesebb a vezetőjénél. Mert egy tisztességes munkatársakból álló csoport soha sem fog követni olyan vezetőket, akiknél jobbnak tartja magát. És nem tűri meg, hanem kiveti magából a tisztességtelen embereket.