Hogyan adjunk gyermekeinknek részvényeket vagy részesedést a céges tulajdonból?

Laczkó Péter százötvenhetedik vezetői törvénye

Generációváltások során sok esetben komoly dilemmát okoz a szülők számára, hogyan adjanak gyermekeiknek tulajdonrészesedéseket a  vállalkozásukból. 

A legtöbben örökül szeretnék hagyni számukra a családi vagyont, amelyben a cégérték nemcsak magas értékkel bíró, jelentős tétel, hanem további kitörési pontokat, valamint a hosszútávú, tisztességes megélhetés lehetőségét is biztosíthatja a következő generációk számára. Ez komoly előnyt jelenhet a gyermekeknek, mivel nekik így már nem kell a nulláról indulniuk az életben.

Többgyermekes családoknál a szülők szeretnék igazságosan elosztani a családi javakat a gyermekeik között, hiszen mindegyik gyermekük egyformán szeretett és ugyanolyan fontos a számukra.

Erre a kényes helyzetre az alábbi gyakorlati megoldások léteznek.

Az első esetben a klasszikus örökösödési minta alapján, egyenlő arányban osztják fel a céget a gyermekek között. Törvény szerint ekkor az osztalék kifizetése is a tulajdonrészek megfelelő arányában történik.

Azonban a generációváltások sajátos és gyakori jelensége, hogy nem minden gyermek szeretne részt venni a családi vállalkozás további működtetésében és nem akarják átvenni a szüleiktől a cégben a komolyabb pozíciókat.

Ebben az esetben az igazságos megoldás az lenne, hogy a vállalkozás felelős vezetői pozícióit felvállaló gyermekek a fizetésükön felül, a megtermelt nyereségből is méltányos osztalékban részesülnek. A passzív státuszban maradó örökösök viszont nem kapnak, vagy csak minimális mértékben kapnak osztalékot. 

Az osztalék eszerint történő kifizetését azonban nem egyszerű hivatalosan is jogi formába önteni. Céges jogban jártas ügyvéd kell ahhoz, hogy megtalálja ehhez a törvényes utat.  

Ekkor viszont figyelembe kell venni azt a nem elhanyagolható tényt, hogy az aktív, felelős vezetői pozíciókban termelő testvérek - amennyiben jól végzik a dolgukat és ügyesen vezetik a céget -, folyamatosan gazdagítják a passzív tulajdonosi pozícióban lévő testvéreiket. Tehát a cég értékével egyenes arányban nő az összes gyermek vagyona is.

A második esetben egyik gyermekek sem kap alanyi jogon tulajdonosi részesedést a cégből. 

A szülők ekkor meghatároznak egy konkrét összeget vagy olyan családi vagyonelemeket, amelyeket örökségül szánnak a gyermekeik részére. Ezeket általában igazságosan, egyenlő arányban osztják szét.

A cég részvényeiből azonban egyelőre nem adnak semmit, vagy csak szimbolikus részesedéseket adnak. A komolyabb részesedések elérését pedig aktív részvételhez és elért eredményekhez kötik, amelyekhez a gyermekek fokozatosan, a hozzájárulásuk mértékében juthatnak hozzá. Tehát évek kitartó munkájával és bizonyított, értékes hozzájárulással érdemlik ki a méltányos tulajdonosi részvény vagy részesedés csomagokat. 

Néha a szülők egy komolyabb részvénycsomag átadását akár egy meghatározott cél elérése vagy egy nagyobb kihívást jelentő feladat teljesítéséhez is köthetik.

Ezekben az esetekben a tulajdonosi osztalék mértéke is a részvénytulajdonok arányában oszlik meg a gyermekek között. Aki aktívan termel, az kaphat osztalékot is. A társasági jog ebben egyértelműen rendelkezik. 

Nagyon ügyelnünk kell arra, hogy az első eset megronthatja a testvéri kapcsolatokat és elmérgesítheti a helyzetet, mivel fennáll a veszélye annak, hogy komoly elszámolási vitákat, majd mély szakadékokat teremthet a testvérek között, ha a szorgalmas és tehetséges testvér úgy érzi, hogy érdemtelenül gyarapítja, vagy még rosszabb esetben ő tartja el a passzív életvitelt folytató rokonait. Testvéreket, férjeket, feleségeket, gyermekeket.

Amennyiben a szülők gondos előrelátással szeretnék megelőzni a későbbi vitákat, jobb elkerülni ezt a verziót.

Tehát a céges részesedések osztogatásánál nem árt nagyon észnél lenni! 

A második verzió talán keményebbnek hangzik, viszont sokkal igazságosabb, amennyiben a szülők biztosították a gyermekek számára a megfelelő képzéseket, a tiszta hatásköröket, valamint a szabad belépést a kijelölt pozíciókra.

Javaslatom szerint csak azok kapjanak tulajdonrészeket vagy részvényeket, akik méltók rá, és a személyes hozzájárulásukkal képesek a céget még erősebbé, sikeresebbé és eredményesebbé tenni!

Egygyermekes családok esetében is kizárólag ezt a modellt láttam eddig életképesnek. 

A gyermekeknek minden esetben ki kell érdemelniük a felsővezetői pozícióikat! Előbb bizonyítsák, hogy nyugodtan rájuk lehet bízni a céget és a munkatársak jövőjét, és csak ezt követően adjunk vezetői hatalmat a kezükbe.

Ha érdemtelenül hullanak ölükbe a céges részesedések, nem nagyon tudnak mit kezdeni vele. Ahelyett, hogy alázattal és szorgalommal bizonyítanák rátermettségüket és kiérdemelnék az általános tiszteletet, többnyire hatalmi pozíciókból indítanak. A céghez lojális vezetők és munkatársak emiatt csak a legritkább esetekben támogatják őket, így gyorsan elveszítik a létfontosságú irányítást a dolgok felett. Vezetésük alatt futóhomokként folyik ki a pénz a kezükből.

Rövid időn belül tömeges felmondások következnek be, amelyek megállíthatatlan láncreakcióként söpörnek végig a cég összes területén, mivel senki sem akar együtt dolgozni velük. 

Amit a szülők hosszú évek kitartó munkájával hoztak létre, gyorsan hazavágják.

Tulajdoni részesedésük vezetési és profittermelési szempontból semmit sem ér, mert nemcsak a munkatársak, de a cég holdudvarába tartozó ügyfelek, beszállító vagy alvállalkozó partnerek sem fogadják el őket. Nem hoznak jövőt. Hanyatlás és adóság jár a nyomukban.

De mi történik abban az esetben, ha egyik gyermek sem szeretne beszállni a családi buliba? 

Jó szülőként ezt is tudomásul kell vennünk. Nem szabad beleszólni a pályaválasztásukba és erős szülői akarattal rájuk erőltetni olyan sorsokat, amelyek szinte biztosan boldogtalanná teszik őket. 

Ekkor nem marad más hátra, mint alaposan megszervezni a céget és egy nagyon alaposan átgondolt és jól felépített szervezeti struktúra alapján, kompetens vezetőkre bízni a létfontosságú területek irányítását.

Ehhez ki kell választani egy magas emberi kvalitásokkal rendelkező szorgalmas és becsületes ügyvezetőt is, aki már bizonyította, hogy méltó arra, hogy kapjon tőlünk egy komoly kitörési esélyt. 

Olyan alázatos, de életrevaló embert keresünk, aki képes határozott kézzel sínre tenni a dolgokat, képes egységbe szervezni a különböző területek termelési ciklusait és képes szoros kontrollal irányítani a cégben az aktivált programokat. Egy ilyen személy meg tudja valósítani a tulajdonosi akaratokat és teljesíti az üzleti terveket.

De tulajdonosként az ügyvezetőt sem hagyhatjuk felügyelet nélkül!

A családi tanácsoknak meghatározott időközönként, rendszeresen be kell számoltatni az ügyvezetőt a megtermelt eredményekről, a dolgok tervszerű haladásáról és a cég létfontosságú területeinek aktuális állapotáról.

Ehhez nem árt, ha rendelkezésre áll egy alaposan kidolgozott, megbízható kontrolling-riporttolási rendszer, amelyet egy, a családhoz teljes mértékben lojális kontroller működtet.

Amennyiben sikerült ezt elérni, akkor viszont ismét megnyílik a lehetőség arra, hogy a céges részesedéseket, részvénycsomagokat egyenlő arányban osszák szét a gyermekek között. Így lesz jó kezekben az örökség.

Ez egy nagyon aktuális és rendkívül kényes téma. Sok egyéb változata is létezhet. Valóban nem könnyű döntés. 

Mindenesetre nagyon vigyázni kell arra, hogy józanul előre gondolkodva, hosszútávon is fenntartható gazdasági modellt alkossunk, amely tiszta, igazságos, és időben megelőzi a későbbi családi konfliktusok kialakulását. 

Remélem, hogy tudtam ezzel valamennyit segíteni.