Ésszerűsködők durva ütéskombinációi

Vezetőként fontos feladatunk, hogy betartassuk a helyes szervezeti rendet és folyamatosan fenntartsuk a megfelelő termelési ritmust. Továbbá az is a mi dolgunk, hogy időben kiszúrjuk a hibákat, észrevegyük a nemkívánatos eltéréseket és megtaláljuk a helytelen működések tényleges okait. Nem az a lényeg, hogy örökké a rosszat kutatva a káka szárán is a csomót keressük, de ha azt akarjuk, hogy a dolgok jól menjenek, más szemmel kell látnunk minden olyan területen, amelyet kontrollálni akarunk, így mi azt is észrevesszük, ami mellett mások simán elmennek. Ilyen esetekben szólunk az érintett felelősöknek, hogy javítsák a hibákat és változtassanak a működésükön. Többnyire még azt is megmondjuk, hogy hogyan, de néhányan ahelyett, hogy csak annyit mondanának rendben, és elfogadva javító szándékú nézőpontjainkat végrehajtanák logikus kéréseinket, bosszantó magyarázatokkal rabolják értékes időnket és emésztik fel hasznos energiáinkat.

- Ezt mindig így szoktuk csinálni.
- Mások is így csinálják.
- Nem lehet mindenre odafigyelni.

Ez azért betalál!
Az ilyen esetek úgy hatnak ránk, mint a bokszolók ütéskombinációi. Nem elég, hogy rosszul végeznek el egy feladatot, és az sem számít, hogy ezt nekünk kell észrevennünk helyettük, de még az ostoba magyarázkodásaikat is végig kell hallgatnunk. És ha a lábunk még nem roggyant volna meg ettől, és uralkodva magunkon továbbra is megpróbáljuk kezelni a helyzetet, néhányan képesek még erre is rátenni egy lapáttal.

Na, fussunk ennek neki még egyszer.
Megint elmagyarázzuk az illetőnek, hogy miért rossz ez a működés és miért van szükség a változtatásra. És függetlenül attól, hogy a hiba ekkor már mindenki számára teljesen nyilvánvaló, újabb ütéskombináció érkezik bordára, gyomorra.

- Ez így biztosan nem fog menni!
- Ezt nem lehet megcsinálni!
- Eddig ez még senkinek sem sikerült!

Mégis hogyan próbáljon meg az ember továbbra is nyugodt maradni? Sajnos túl sokszor futunk bele olyan helyzetekbe, amikor az egyértelmű tények ellenére is meg kell küzdenünk néhány munkatársunk merev ellenállásával. Saját tapasztalatból mondom, hogy ami a leginkább próbára teszi egy vezető türelmét, az az ésszerűsködés. Az ésszerűsködés az egyik legdurvább ütéskombináció! Egy hibázó munkatárs működését viszonylag könnyű kijavítani. Gyorsan felülkerekedhetünk egyszerű magyarázkodásain, amelyekkel megpróbálja kisebbíteni az általa okozott kárt, vagy felmenteni magát a felelőssége alól. Vezetői rutinból simán tudjuk kezelni ezeket.

Az ésszerűsködés azonban teljesen más kategória. Az ésszerűsködés nem egyszerű magyarázkodás. Az ésszerűsködés ostoba, konok ellenállás a józan ésszel szemben. Ez az igazi Tyson féle jobbegyenes-balhorog-jobbcsapott kombináció. Jön bordára, állcsúcsra, halántékra. Az ésszerűsködés szilárd egyetértés azzal kapcsolatban, amiről az illető is tudja, hogy nincs rendben, de már oly mértékben a helyzet hatása alá került, hogy végképp elveszítette azzal kapcsolatos meggyőződését, hogy képes kezelni a többnyire számára is káros szituációt. Ezért inkább külső okokat keresve, ésszerűsködő magyarázatokkal igyekszik meggyőzni a környezetét arról, hogy ez a világ rendje, és a dolgok márpedig így működnek. És ezt addig bizonygatja önmagának és mindenkinek, amíg tényleg meggyőződésévé válik. Ha pedig már igazzá vált a számára, többé nem lehet meggyőzni állítása ellenkezőjéről. Mert a legfontosabb motivációja az, hogy igaza legyen. Ebben az állapotában a szerencsétlen a saját boldogulása ellen érvel. Önmaga ellen játszik azzal szemben, aki egy sikeresebb cselekvésre vagy jobb működésre buzdítaná. Az ilyen ember nemcsak a segítője, támogatója ellen küzd ostoba igazáért, de azt is el akarja érni, hogy az egyetértsen egy nyilvánvaló hülyeséggel.

Egy ésszerűsködőt szinte lehetetlen meggyőzni arról, hogy változtasson a rossz működésén és tegyen valamit annak érdekében, hogy javítson hátrányos helyzetén. Rossz érzés azzal szembesülni, amikor nem tudunk valakin segíteni. Egy ésszerűsködő embert, bármennyire is próbáljuk jobb útra téríteni, szép szóval nemigen lehet megváltoztatni. Az élet fogja majd megrendszabályozni helyettünk. A túlélés egyik alapvető törvénye az, hogy a gyengeség ismérve a körülményeket hibáztatni egy kudarcért vagy bukásért. A gyenge emberek pedig elbuknak. De nem engedhetjük, hogy minket is magukkal rántsanak.

Ezért nem veszem figyelembe soha az ésszerűsködők ostoba érveit. Szembe mennek a túlélés alapvető törvényeivel és a józan ész parancsával. Hátráltatnak a haladásban. És túl sokszor teszik próbára türelmemet.
A jó Isten mentsen meg mindannyiunkat az ésszerűsködőktől!